Hétfő
Reggel fél 7-kor keltem, vagyis valamivel több, mint 5 és fél órát aludtam, mivel az éjszaka nagy részén csak forgolódtam. Reggel bementem a suliba (7-re), és mivel tudtam, hogy nincs 1. két órám, és Döna még nem jött be, Ananász meg órán van, ezért tudok gyakorolni, végre pedállal is. ÉS, ahogy írgérte Horsy, be is jött 7-re (az én órám szerint fél 8-ra, és nagy ölelkezés után gyakoroltam tovább xD). Egész jól ment, csak megjött Döna, így abbahagytam a gyakorlást, és ő odaült a zongorához, hogy zeneelméletet gyakoroljon, és ígykicsit felhúzza az agyam, hogy nekem 2 nap múlva lesz, neki meg egy hete van még...
Este Horsyval, meg Ananásszal elmentünk zeneelméletet gyakorolni. Én magyarázni próbáltam, és akkor úgy tűnt, hogy értem, de amikor rámszólt Ananász, hogy 13 perc van még zárásig, és mindjárt megy a busza, akkor ő elment, én meg ottmaradtam Horsyval, és mondom akkor én is nézek egy I II IV V I-et, és akkor döbbentem rám, hogy elmélletileg értem, de amikor leülök a zongorához, valami miatt nem akarom jól csinálni...
Kissé idegesen mentünk egy zongorista osztálytársammal vissza a koleszba...
5:55-re állítottam be a telefonomat, hogy ébresszen Bartók egy tánc-szvitének -talán- 3. tételével (ami a mélyvónósok hosszan tartott hangjával kezdődik, majd belép a dallam a fagott kellemesen símogató, búgó hangján)...
Kedd
Ébrettem is, de mondtam, magamban, hogy még egy kicsit pihenek...
Nos, egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy Alex bejön a szobába, mondta, hogy reggelizett, és hogy tudom-e, hogy 6:52 van?
O.o xD
Igen... Én és a kis pihenés... Tehát 5 perc alatt felöltöztem, fésülködtem, fogat mostam, felvettem a szemüvegem, órám, zsebreraktam a telefonom, meg a pénztárcám, felvettem a sálam, a kabátom, kiléptem a koleszajtón, rágyújtottam, és rohantam a suliba, hogy hátha nincs benn az orgonásba még senki, és tudok gyakorolni (útközben megálltam Tündnél, hogy vegyek egy kávét, meg egy croissant (hehe). A portán láttam, hogy Ananász diákja van benn, mondom az még nem jelenti, hogy gyakrol. és akkor tudnék...
Az előző feltevéssemmel szemben Döna is benn volt, és zeneelméleteztek, meg szolfézsoztak, ergó a reggeli gyakorlásmról ennyi...
Délután folyamán nem történt semmi érdekes, csak este... Kimentünk Horsyval a boltba, előtte bementem a portáshoz (4 órakor), hogy 6 óra kürülre egy termet rakjon már el nékem. Nem kérte a diákomat, mondom így úgyis elfelejti és nem lesz belőle semmi, de mindegy.
Mikor 6-ra mentem, vissza, hogy na Gyukibá, van terem? kérdesemre, megelégedésként azt a választ kapjam, hogy:
ad1.: Elfelejtettem.
ad2.: Nincs.
Erre föl azt mondta persze, tessék, és átadta az egyik kedvenc termemet, ahol imádok Bachot játszani, mert jó hozzá a zonogra...
6-tól fél 9-ig csak és kizárólag zeneelméleteztem, kivéve, mikor 10 percre felugrott a párosének társam, hogy nézzünk már meg a párosénekeket, meg hogy egyáltalán mik azok...
Fél 9-kor azon kaptam magam, hogy elnéztem az időt egy órával, és megint én jöttem ki a suliből legkésőbb xD.
Mikor felhívtam anyáékat, remegett a hangom, meg a gyomrom, ami nem a hideg miatt volt, hanem az idegtől, mivel semmi sem ment...
Szerda - avagy hányás és fosás reggele
Reggel, már fenn voltam fél 7 körül, felöltöztem, felvettem egy farmert, inget, meg rá egy zakót, hogy kicsit elegáncsosabban menjek szolfézs-zeneelmélet vizsgára...
Horsyval meg Ananásszal agonizáltunk kb. 2 órát 8-tól 10-ig, mire mi is bementünk vizsgázni a csoporttal. Ahogy az alcím is mutatja, így érzetem magam. Fájt a fejem, a hasam, fosni nem csak a vizsgától kellett, hanem már majdnem a toiletten is, hányni nem sikerült... De ahogy bementünk vizsgára, ez így hortelen elmúlt, mert megjelent az, hogy benn ült 4 tanár, köztük az egyik ofőm, aki a szolfézstanszakvezető, a szolfézs-, a zeneelmélet tanárom, egy másik szolfézs tanár, ill. az igazgató helyettes, Csókolom néni.
Én mentem be másodiknak, ugyais blattolással kezdünk. Nekem csak a ritmus nem jött össze xD Majd memoriterek, ének-zongorák, a fantasztikus páros-énekek, ill. a mégfantasztikusabb végigröhögött (a szoprán részéről) kamaradarabunk. Akkor már a szolfézs letudtva, potom kb 3/4 órán keresztül, majd jöhet a neheze, a zeneelmélet. Ettől szerintem mindenki jobban félt, mivel szerintem ez összetettebb. Először is mindenki bemutatta hármashangzat felbontásokat diatonikus hangokra (C-től H-ig), ahogy sejtettem, én a H-t kaptam xD. Meglepődtem, mert hibátlanra sikerült :) Tök happy voltam már akkorra... :)
Majd én a szélről legeljeteket kaptam B-dúrba, és az I IV V I-et, valamilyen dúrba, meg utűna az I VI IV V I-et h-mollban. Ezek is hibátlanul sikerültek.
Vizsga után, és ebéd után felszaladtam, hogy megkérdezzem hanyast kaptam, és kiderült, hogy szolfézsból dícséretes 5-öst, zeneelméletből meg "csak" 5-öst...
És délután bejött a zeneelmélet tanárom az orgonásba gratulálni... Tök kedves volt :)
Csütörtök
Ekkorra már színesebben láttam a világot, már csak az zavart, hogy este be kell ugranom a zeneiskolás magánnekesekhez egy kis kamaráb basszust énekelni, a Yesterdaybe. :)
Alapvetően szeretem ezt a számot, csak életemben harmadjára láttam a kottát, mikor kiáltam vele énekelni... 5-en vagy 6-an voltunk, volt középpen egy kottatartó... Rajta az én kottám, és valameliyk nem normális szoprános csaj rárakta az ÉN első oldalamra az Ő első oldalát, ami 3× kisebb volt, mint az enyém, nem volt rajta csak a zongorakísérte, meg az ő szólama, és a szöveget sem láttam. Ekkor egy kisebb sokkott kaptam, ugyanis sem a szöveget nem tudtam, sem a dallamot :S
Ekkor jött az 1 oldaon keresztül tartó improvizálás xD A fejelmbe marad dalszöveg- és dallamfoszlányok xD Elég érdekes volt, de alapjában véve nem volt anniyra jó :)
Ezek után mindenki jól kibeszélte a hamisan éneklő langyi szépfiút, ill én rohantam teremért :)
10 perc után kaptam is fél 8-kor, és zongiztam, vagyis inkább orgonáltam a zongorán, mivel ugye pénteken főtárgy és le vagyok terhelve főtárgyilag... Bejött egy kolesz- és zenésztáram, Leves, aki folyamatason beszólogatott, ugyanis zongorista:
- Billentsél már az Isten áldoj meg!
- Leves... Orgonálok...
- Jah, hog orgonálsz...
Later...
- Ezt milyen ujjrendel játszottad?
- Nem tudom, nem is érdel...
- De ilyen nincs... Multkor is... Ez egy hosszabb történet...
- Jó, de mi nem akarunk föl ilyen dolgokon... xD
Péntek
Rosszul aludtam, rosszul keltem. Tudtam hogy szar napom van. Vagy bebeszéltem magamnak. Reggel az orgona előtt 2 órát szenvedtem, és nem ment semmi, még az sem, amit előtte való nap kigyakoroltam... De közben még zongora óra is... Vááááá...
Közben Horsy próbált nyugtatgatni... Nem ment neki xD... Kiéve, amikor Sanyi néni, és Teri a könyvtáros nem kezdtek el az ablakunk alatt beszélgetni a tegnapi magánének koncert egyik főbb szereplőjéről... :)
Zongora órán szenvedtem... Orgona órán agonizáltam, és közben levi próbált nyugtani, és 220-as vérnyomásmat, meg kézremegésemet vicces történetekkel enyhíteni, mint pl. hogy ma csak 3 intőt osztott ki, meg hogy hogy sikerült a vizsga, meg hogy májusba játszanom kellene egy fél koncertet. O.o
Mit? xD A felelet az volt, hogy kb fél órát... Eljátszanám a verseny darabjaimat, amit Áprilisban viszünk Szegedre... Nagyon kedves...
Ma még a kórus is elmaradt, mivel a karvezetőnk lebetegedett... De kaptam két Varnus Xaver CD-t... Ahh... Hogy játszhat valaki így? Úr isten! Nem az hogy így! Egy Mozart fantáziát orgonán? Fúj. Boleró orgonán? Te jó ég! De mikor megszólat az erősen számítógépes hangzású Oh, Fortuna (Orff - Carmina Burana), és még vagy 6 tétel, akkor így sírva röhögtem... Még a Vangelis elment. De a 2 CD-n 1 db normális orgonazene hallható... Katasztrófa... És ez ell az embereknek?
