Az előző bejegyzésből kihagytam valamit. Ugyanis ajándékozás volt a barátok között, így az orgonásban is adtunk egymásnak ajándékot. És ami meglepett, hogy a drága, aranyos Horsy is gondolt rám, és megkaptam tőle azt a könyvet, amit kinéztem, meg a széttépett Telemann kotta copy-ját, és egy szívhezszóló levelet:

Eléggé meghatódtam...

Én hatalmas kreativitásommal vettem neki egy doboz Celebrationst... Ahhh...
Ananásztól, és Dönától csokit kaptam. Ők is azt kaptak tőlem. Bár Ananász kapott még egy konzerv szeletelt ananászt. Hát nem ötletes? Imádja az ananászt...

Reggel szokás szerint 7-re mentem a suliba, de el kellett érnünk a 7:15-ös buszt, ami az állomásra visz. Ugyanis pénteken Csillával jöttem haza. Vonattal...
Közben röhögtünk egy csomót, SMS-eztünk Horsyval, aztán amikor egymás után egyből 2-t küldtem neki, visszahívott, hogy véletlen kilépett az SMS írásból, amikor írt nekem, mert hogy küldtem a másodikat, ezért inkább felhív. Mondtam neki, hogy Gásotlozűt!, meg hogy láttunk őzeket, nyuszit, meg vempájört. Erre azt mondta, hogy vigyem neki haza. De mivel a fán lógott ezért nehéz kes lenne.-Ezzel indokoltam. Ekkor jött a válasz, hogy ha megdobálom múkussal, akkor leesik! Hát nem logikus? Erre nem is gondoltam xD
Vásárhelyen 1 órát sétáltam a -4°-ban. és jól lefagytam, mikorra hazaértem. Arról nem is beszélve, hogy még Csabán láttam a vuszon, hogy az orgonacipőmben jöttem el... Hát... Nem baj...

Felkeltem 11-kor, apa kérdezi, mit ennék ebédre... Mivel azt válaszoltam, hogy mindegy, ezért a tegnapi maradékot ettük. Másodjára jobban ízlett
És mivel egész délelőtt -10°-körül volt, azt mondta apa, hog ynem mozduljak ki otthonról. De erre mondtam, hogy nem érdekel hány fok lesz háromnegyed 1-kor, de én akkor is megyek a zeneiskolába gyakorolni. Csak kétszer fagytam szét. Az odaúton, meg a visszaúton... Közte két és fél óra gyakorlás volt...
Ezek után nem történt semmi.

Elég punnyadós napom volt... Reggel 10-kor keltem... Nagynehez kikászálódtam az ágyból, majd rámjött egy tök karácsinyi fíling, és leültem a zongorához... Eszembe jutott (nem a balta, vagyis nem csak az), hanem egy Leontovics vegyeskari műve, és azt 3 hangból álló témát kezdtem játszani, majd impovizálgattam rá. A mai napon ezen pörögtem, hogy: pimm-pari-pamm.

Közös koncert a Békés megyei Szimfónikusokkal

Végül is a lényeg azt volt, hogy a Bach Magnificat utolsó két tételét (Sicut locutus, és Gloria) elénekeljük a koncertjük végén, és ha visszatapsolnak, márpedig valószínüleg vissza fognak, de ha nem akkor is elénekeljük TELEMANN (aki ismét betört az életünkben) Hosianna dem Sohne David című vegyeskari művét még plusszba . Meglepetésünkre, ez a Telemann mű jó. Sőt. Egészen szerettük énekelni, illetve átkölteni. (Bocsi Ananász dem Sohne Kesztyű aki érti, érti  )

A fellépést hónapokig tartó kemény, fárasztó, szigorú, koncentrált MUNKA előzte meg... Ühüm...

Noh, de fellépés napján, 17-én, úgy volt, hogy este fél 6-ra kell mennünk öltönyben, fehér ingben, nyakkendő nélkül (mert csokornyakkendőt kapunk), és kottával.
Ez javarészt megtörtént. Csak potom 3,5 órát vártunk, hogy 5 percet énekeljünk. Ebből is 2.8 perc tapsolás volt... De annyira rossz nem volt...

Nem is a koncert a lényeg, hanem az előtte lévő 3.5 óra...
Annyi marhaságot, amennyit csináltunk (gondolok itt magamra, nameg Horsyra). Ennyi ökörködés már régen éltem át, azt is előző osztályomban, Lazloval. Bár szerintem ez fölözte
Sok mindenkiről eldöntöttük, hogy Ők vannak, csak nem nálunk, ezért őlet elosztottuk. Gonodolok itt A Magánénekesre, TörcsiMicsi-re, Senseire (ha jól emlékszem), ill még rajtuk kívül elég sok személyre... Sok személy mellett elmentem... Illetve személlyel is... Nem csak én, Hosy is. Elég dúrva 3,5 óra volt az... Mindannyia holtfáradtak (todmüde mode), mindenkit megcsapott a szünet szele, és már mindenkiben csak a töpörtős-, krumplis-, és sajtos pogi (összesen 6 kiló!!!) tartotta a lelket...

De túl vagyunk rajta, és januárban fojtatjuk az ökörködést...

Ami érdekesség, hogy a vizsgát megelőző napon a Bachban a cipőim egymás után 2× is összeakardtak, amire eddig nem volt példa, és megijedtem, hogy mi lesz, ha vizsgán, is összeakardnak a tématorlasztásnál, ahol szekundokat kell játszanom a pedálban relative gyorsan, és a mű egy igen fontos részénél megakadok...

4 darabot játszottam:

-Vogler - Trió
-Bach - B-dúr kis preludium és fúga
-Kodály - Csndes Mise - Introitus
-Franck - D-dúr Sortie

Nos. Úgy mentem be, hogy azt sem tudtam, milyen hangokon kezdődik a trióm... Ez így vicces is volt, amíg nem mentem be. Ezt játszottam fejből, a többit kottából. Ezért voltam bajban, hogy te jó ég, most mi lesz... De hál' Isten ahogy odaültem a kezdőhangok megvoltak. MIvel egy rövid kis trió volt, ezért ismételtem. Végig az járt az agyamban, hogy el ne tévesszem... Nos az ismétlésnél sikerült az utolsó sorban, a mű lényegét. Haláványlilaibolyántúlisegédfogalmam sem volt, hogy milyen hangok voltak az előbb... Hát, nem rakhatom le a kezem, nem ijedhetek meg... akkor improvizáljunk... Annyira szörnyű nem volt, de sikerült c-mollban lezárnom, így örültem, hogy a nehezén túl vagyok...

Csakhogy a kezem teljesen be volt meredve, és még a Vogler hagyján, de a Bachot a folyamatos 16-odjaival... A Preludium szerintem kissé darabos lett e miatt, de annyira nem lehetett feltűnő. A könnyebbik részétél, avygis a preéudiumtól jobban féltem, de amikor egész jól eljátszottam, már csak azon kellett izgulnom, hogy a fúgában nem akadnak össze a cipőim. xD nem vicces.
De nem akardtak össze, meglepően jól sikerült, pedig szétizgultam magam.

A Kodály volt az a darab, amit vártam, mert egy stabil pont volt a műsoromban. Egyszer rontottam volna feltűnőt az egyik plénós részben, de amikor Levi átakarta volna a 4-esről regisztrálni az 5-ösre, akkor nem érzékelte az orgona, így nem szólalt meg az a hang, így megkönnyebbülve mentem tovább.

A Sortitól is féltem, de az elmúlt héten tök jól ment tempóban is, így az utolsó darabra már tökre felengedett a kezem, így tudtam normálisan akkorra már játszani. Az is jól sikerült, és boldog voltam, hogy nem rontottam a el a modulálós résznél tempóban

Mikor kimentek tanárok, akkor Levi szólt, hogy mostmár bemehetünk, és elmondja, mit mondtak a tanárok, meg hogy hanyast kaptunk.
Azt mondta, hogy Zs bácsi szerint érett produkció volt, értette a frazeálásaimat, és hogy sajátomnak érzem az orgonát, nem olyan voltam, mint egy most odaült zongorista.
Kifejezetten örültem, hogy Zs bácsi így vélekedett rólam. De Levi hozzátette, hogy Zs bácsi megkérdezte, hogy miért nem fejből játszok, ha úgyis ilyen rövid darabokat játszom. Erre az lett Levi válasza, hogy nem akar belőlünk olyan orgonistákat nevelni, akik megállás, és élet nélkül tanulják egymás után a Bachokat.
Nem melleselg 4,4-et kaptam tehát 4-est. De egy orgonista 1. évben nem kaphat 5-öst. Tehát a legjobb jegyet kaptam.

Meg még anniy hozzáfűznivalót kaptam, hogy kaphatok mostmár komolyabb darabokat, és nem kíméljenek. ^^
Kaptam is!
Bolemann - Gótikus szvit Tocctáját, és Menüettjét
Bach - e-moll preludium és fúgát
Mendelssohn - d-moll preludiumát.

Ma voltam a zeneiskolában gyakorloni, megnéztem a Toccatát, a Bachot, meg belenéztem a Mendelssohnba.
Eredmény: A Toccta egész szépen megy, a Bachon még van mit gyakorolni, a Mendelssohnhoz meg nem volt már erőm, és csak belenéztem.
És ráadásul az odaúton szétfagytam, a visszúton úgyszint, de jó volt gyakorolni!

Nos. A zongköt vizsga szerda reggel volt, a kamara pedig este. Elég durván hangzik, de az is volt. Reggel már szétizgultam magam, és még este ugyanazt átélni, csak az egész suli előtt!

Papíron, szeptemberben belettem osztva egy fagottoshoz (Horsy), és egy fuvolistához (Kesztyű) zongoristának. A Tanárunk pipipapa, paaa paaaa paaaa paaaa bácsi.
Ő egy igen érdekes személy. De ezt most nem fejtem ki.

Kaptunk egy füzet kottát (TELEMANN), hogy igaz, hogy nincs benne fagott de majd játsza a Continuo balkezét. Hát jó. És még hozzátette, hogy a basszus eredeti, a többit(?) a felesége írta, korhűen. (Namármost. Akkor nem volt partitúra, esetleg a szólistáé. És erre improvizált kíséretete a csembalista/csellista).
Ezek után elmentem Horsyért, hogy szedje össze Kesztyűt, mert darabot kell választanunk. Ez kb. 5 perc alatt megvolt. Felcsapam a kottát, belejátszottam mindegyikbe, és kiszúrtuk a hatodikat, hogy van benne kihívás, és ez jó lesz. Ezzel a lendülettel mondtam, hogy felszaladok PaaaPaaaPaaaPaaa-hoz, hogy megmondjam neki, ezt választottuk. Erre mondta, hogy jó, fénymásoljam le, és majd (még az életben) vugyem neki vissza a partitúrát. Ez így is lett. (Mármint vissza is vittem neki, még aznap)

Az összes csütörtök reggeli 0. óra azzal telt, hogy szegény Kesztyűt naszogatta, hogy ez nem elég pregnáns, nem elég Barokkos. Órák után Kesztyű mindig kiborult, és egész nap rossz kedve volt. Mi Horsyval végigröhögtük (általában) ezt a 0. órát. Alapvetően a tanáron, kijelentésein, és egyéb másokon röhögtünk, míg Kesztyű szenvedett. Bár Horsy is kapott, hogy nemég jó a staccato-ja, és csinálja másként...
Nekem meg csak egyszer szólt, (akármennyit bénáztam azon a ROSSZ zongorán). Akkor is csak azt mondta: Nem elég világosak azok az akkordok. Meg, hogy nem jön tökéletesen precízen az imitációs téma, a papapapapapa, és az akkordot fogjam meg jobban.
Igen, de általában nekem megvoltak az indokaim, mit miért is csinálok (és ez általában, vagyis mindig kihatott Horsyra is). A 32-edes csúszás azért volt, mert a fuvolistánknak anniy hangott kellett játszania, hogy nem kapott levegőt, és ebben a 32-edben próbáltuk kicsit eltolni a témát, hogy neki legyen levegője, és ne essünk szét.
Az akkordokra meg kitaláltunk Horsyval egy jelet, és ez lett a Pregnáns-jel

De közben kiderült, hogy egy 11-es osztálytáramnak nincs zongorakísérője, és engem talált meg, hogy kísérjem. "Tudsz róla, hogy engem fogsz kísérni?"
Nem is kérdés volt ez, inkább kijelentés. 5 Schubert dal kíséretet kellet bevennem. Évközben volt egy tanszaki, ahol eljátszottuk, és tök jól ment....

Vizsga előtt egy 5-6 nappal szólt a magánének tanár, hogy van ez a 3 lány, és kísérjem már le orgonán. Hát jó. Bach Magnificatból egy szép tercett. Ez még jó volt...

Na, mit gondoltok melyik sikerült a legjobban a vizsgán? Hát persze, hogy a tercett... A Schubert dalkíséreteket eléggé elrontottam, és magamba fordultam, hogy elrontottam az egészet. A Horsys, Kesztyűs kamara (az originale) meg úgy volt rossz ahogy volt, PEDIG! reggel már tök jól összeállt. Szegény kesztyű annyira izgult, hogy nem kapott levegőt, Horsy viselte a legjobban, én meg... Magamba zuhanva próbáltam valamit kicsikarni magamból...

De előtte meg, mivel nem tudtuk, hogy mi jövünk kimentünk befújni, és Hullócsillag jött utánunk, hogy haladjunk mert mi jövünk! Váááááá.

Vizsga után együtt (még meghallgattuk Horsyt meg Lazzyt), és így Hullócsillaggal kiegészülve bementünk az orgonásba sírni, sírni, sírni (Ady).
Horsy, meg én még tartottuk magunkat, de Kesztyű, meg Lazzy sírógörcsöt kaptak, és így 3-an próbáltuk őket vígasztalni, hogy nem volt anniyra szörnyű.
De végül is megnyugvást találtunk abban, hogy véletlenül a Telemann kottát apró, pici fecnikre szaggatuk. Ez olyan jól esett Lazzynek is, bár ő nem A Mi Telemanunkat játszotta.

Másnap felmentünk pipipapa bácsihoz, és azt mondta, hogy anniyra szörnyű nem volt... De mostmár felelőségteljesebben fogunk darabot választani, lehetőleg romantikusat, amiben nem a fuvolista játsza a hegedű szerepét, és ez által megpróbál nem megfulladni egyik fúvós kamaratársam sem.

És ezek után Horsy jött az orgonásba másnap, hogy nem szokott ilyet csinálni, de írt egy verset erre az alkalomra:

Kamara dal

Kétezer-kilenc szeptember:
Elkezdtünk egy évet
Még nem tudtuk mi vár ránk,
Hát felkerestük Gyulabát

Kezünkbe nyomta a kottát
Válasszatok - mondá.
Ez lesz! Van benne kihívás
Mondta a három nagy vagány

Elkezdtük a próbát:
Ez volt a mélyvízbeugrás
A darabunk a Telemann...
Krhm... A tökünk tele van...

Küszködtünk a szonátával
Harcoltunk minden idegszállal
A dallam túl pörgős -
Hogy bírja ezt a tüdő?!?!

Aztán jött a Nagy Nap
Elérkezett a kamara-vizsga.
Kimentünk kicsit befújni
Közbe kezdtek konferálni.

Felcsörtettünk a színpadra,
Egy hangolás... aha...
Végig küszködtük a darabot
És utána... Kiborultunk.

A Telemann kotta szétszakadt...
Kicsi, apró darabokra.
A feszültséget jól kiadva
Megfogadtuk: Telemannt soha.

Horsy

Most azon fáradozom, hogy ezt megzenésítsem... Vokál, fuvola, fagott, és zongora lesz a a hangszerelése...

Nos. Év elején (vagyis felvételikor) választhattam, hogy ki legyen a tanárom. Azt mondták Leviék (főtárgytanáromék), hogy legyen Csonti mert akkor orrba-szájba megy a Chopin, amit mindig is imádtam Timinél.

Csonti bá' jellemzése: Egy rendkívül jó indulatú, kedves, figyelmes, humoros ember, aki mindenkihez pozitívan közeledik. Imádom ezt az embert, bár félek is tőle. próbálom komolyan venni a zongkötöt, mivel év elején megbeszéltük, hogy majdhogynem főtárgyszintem fogom tanulni, és csak tőlem függ.
Kaptam egy elég komoly darabot: Rachmaninov - Vocalise, Kocsis Zoltán átiratában. Elég brutál darab, sok benne hang, vagyis ainkább a szólamvezetés, meg ilyenek, amit még pótolgatnom kell. Illetve a szokásos Bach kétszólamú invenciót, a XIV-es B-dúrt. Hát, valószínű ezek miatt lett ez:

Vizsga előtt 3 héttel kaptam MINDKÉT kezemre egy kis inhüvelygyulladást, ami eléggé keresztbe tett nekem, és mikor Levi meglátta, elég érdekesen nézett a könyékig befáslizott kezeimet.

A Bach szoros ujjrendezése miatt, hogy az egymás melletti ujjaink jól pörögjenek, meg...Ahh... Egyszerűen nem bírtam volna megtanulni. Csak szenvedtem. Máskor egy kétszólamút megtanultam 2 nap alatt. Ezzel meg mennyit szenvedtem... Ráadusul vizsga előtt 2 nappal tanultam meg fejből. Alig pörögtek az ujjaim, de 2 nap alatt anniyt zongoráztam, hogy sikerült a Bachot összerakni elég jól, elég fényesen játszani, és a teraszos dinamikát is igyekeztem használni.

Mivel a Rachmaninov meg olyan hogy szinte folyamatos oktávon túli akkordokat kell fogna közbezárt hangokkal (értsd: E-G-F#', A,-E-G#-C#', stb), és a végén a jobbkézbeli szextolák meg a szólamok kavalkádja... Ahh... Ezzel nem lettem kész... Ezért vizsga előtt 3 héttel mikor bedurrant a kezem, kaptam egy darabot, hogy ezt gyorsan beszedem és meglesz vizsgára, meg szép, és nekem való. Sinding - Tavaszi zsongás.

Ezzel azt hittem nem lesz gondom, csak feltűnt, hogy több helyen nem akar kijönni a ritmus. Nos... Az utolsó pillnatokbn tűnt fel, hogy amiket én ujjrendnek néztem több helyen, az: kvintola, szextola, szeptola... Akkor tűnt fel, hogy nincs is hatos ujjam, és akkor az mi...

De egész jó lett a vizsgám, ötöst kaptam. Boldog vagyok!!!

De megígértem, hogy a Rachmaninovot év végén vizsgán játszom el, és szépen meg lesz tanulva. Második félévre megkaptam Bach - c-moll Francia szvitjét. Így a 2. félévben is megpróbálok értelmesen gyakorolni, és bebizonyítani magamnak, hogy meg tudom tanulni azt a Rachmaninovot!

Dr. Fatum vagyok. 17 éves. Elvileg Hódmezővásárhelyen lakom, de Békéscsabára járok suliba, és a napi 68 kilométeres oda, majd kb. 80 kilométeres buszozás, vagy 70 kilométer vonatozás helyett koleszban lakom. Vagyis...hát... Inkább csak aludni és enni járok be, de akkor ez már inkább a "Survival, a kolesz".

De amint említettem, hál' isten, csak aludni járok be -nagyrészt-, mivel suliban vagyok reggel 7-től este fél 9-ig. Igen, ez ha jól számolok 13,5 óra. Kemény nem? De akármilyen hihetetlen, de ITT (vagyis Csabán), szeretek iskolába járni. (Középiskola). Szeretem az iskolát, a közösséget, a tanszaktársaimat, a fagottosokat, fuvolistákat, und usw. natürlich.

És igen, az előző bekezdésben az is kiderült, hogy nem egy közönséges suliba járok, hanem zeneművészetibe.
Orgona tanszakon vagyok. Eredetileg kb. 1 éve van annak, hogy úgy döntöttem, feladom az emelt szintű, és óraszámú matematika-fizika tanulást itthon Hódmezőn, és mégis csak zenész szeretnék lenni. (Sőt ennek is van előtörténete. Ez úgy volt, hogy...
Azt általános iskola 6-7-8. osztályában annyira elhanyagoltam a zongoratanulásomat, hogy szinte már gyűlöltem, és alig jártam be órákra... Útáltam zongorázni és ha csütörtök volt, már reggel úgy keltem fel, hogy nem akarok menni órára... Pedig már az ovi kiscsoportjában megmondtam, hogy én zongoraművász leszek. Cartoon Networkön, és Mezzo-n nevelkedtem...
De hogy mi történt, hogy enniyre útáltam ezt???
Aztán mikor nyolcadikban pályaválasztáshoz érkeztünk halvány lila gőzöm nem volt, hogy mi legyen belőlem, ezért egy gimi, matek-fizika szakára jelentkeztem, ahová felvettek. Imádtam a matekot, meg a fizikát is, ezért lett pont ez... De... A Középiskolában anniyra megúútáltam a matekot, és a fizikát, hogy úgy voltam vele, mint előtte a zongorával...
És 10. félévnél döntöttem úgy [vagyis apa kérdezte meg egy vasárnapi ebédnél, hogy amióta Bethlenes vagyok, annyit zongorázok, mint idáig soha. És ez így volt mert valóban elrepült 2-3 óra a zongoránál...És ekkor már én is gondolkoztam rajta:] MInek erőlködöm itt, ha ezt sem szeretem, és annyit zenélek [vagyis próbálkozom vele és gyakorolok], hogy miért nem csinálom ezt. Apa azt nem gondolta komolyan, hogy én ezt a kijelentését komolyan veszem. Következő zongora órámon mondtam is Timinek, hogy mégis csak zenei pályát szeretnék, ezért csináljon velem valamit, hoyg zongorára felvegyenek... Eléggé elképedt, mert bele volt nyugodva, hogy sikerült lebeszélnie a zenei pályáról, mert sem Ő, sem a férje nem bír belőle megélni. Legalább is nagyon nehezen...
Este a férjétől kaptam egy ímélt, hogy Ő a Békéscsabai Konziban dolgozik (vagyis ott is), mint orgona tanár. És mi lenne, ha nem zongora tanszakra mennék, hanem orgonára.
Adott egy telefon számot, hogy hívjam fel másnap 21 óra körül. Felhívtam, és mondam, hogy tetszik az ötlet. Ekkor elmesélte, hogy Ő is 19 évesen kezdte az orgonálást, mert valami történt (ezt pont nem értettem mert recsegett a telefon), és abb kellett hagynia a csellózást.
Másnap felhívtam Timit, aki mondta, hogy azért mondta Levinek (a férjének), hogy én mit szeretnék, mert kimaradt egy igen nagy idő, amit nehéz lenne zongorából behozni, és ha orgonálnék, teljesen tiszta lappal indulnék, mivel a zenei előképzettségem meg van hozzá.
Hát így lettem orgonista padawan]

Tehát: orgonistaként, a nap nagy részében az orgonásban tespedek és gyakorlok, tanulok, olvasok, beszélgetek az egyéb tanszakokon lévő növendékekkel. (Bár az utóbbi néha idegesítő. Vagyunk a tanszakon háman. Ez még tűrhető. Van két fagottos, őket szeretem. Meg még legfeljebb pár fuvolistát. De... Amikor tele van az a kicsi terem, és már nemhogy leülni, de gyakorlni sem lehet, az már nemcsak hogy KATASZTRÓFA, hanem kifejezetten dühít. Az én (vagyis a mi) termünkben. AZ orgonánál ülök. éS nem hallom mit játszok. Mert kb 8-an 10 fele beszélnek, és az egyik még zongorázik is, akkor az... Mondjuk így... igen csak zavaró. Ez főleg a tanév elejére volt jellemző.

Most, így a zongköt, a kamra, és a főtárgy vizsga után már boldogan tekintek vissza. Bár még majd Jan. 6-án szolfézs és zeneelmélet vizsga lesz... Elég érdekes lesz...
Megpróbálok készülni, többet mint az órákra szoktam. Ugyanis vannak memoriterek, és a vizsgáimat 5-ös alá nem adom... Szolfézsből, és zeneelméletből is 5-ös vagyok, pedig alig készülök az órákra valamit... De ezt később... Sőt! Még a feljebb említett vizsgákra is visszatekintek, mert igencsak érdekesen telt az elmúlt 2 hét...